www.isitraining.ie

Nem tudom, ismeritek-e az egyik kedvenc honlapomat: www.isitchristmas.com
Ennek mintájára találtam ki az is-it-raining.ie-t, mivel tegnap olyan szinten sikerült sz@rrá áznom, hogy ihaj!

A bicajom féke igencsak elromlott - egy esős napon megpróbáltam fékezni, de nem jött össze. Onnantól kezdve 30 m-es féktávval számoltam és végülis itt vagyok, túléltem.
Miután elvittem a bicajt szervízbe (óóóó, mire odáig eljutottam, az egy újabb sztori, de ha elmondanám, elveszíteném a fonalat), arra számítottam, hogy 3-4 nap után jutok ismét hozzá úgyhogy normál, utcai szerkóban adtam le a szervízbe... kérdezem, mikor mehetek érte. Azt mondták, aznap délutá 1-kor...
HHHA! Ki gondolta volna? A bankrendszerük ismerete után kételyeim támadnak minden egyes szolgáltatás igénybevételekor.
Tehát ebédszünetben - továbbra is utcai szerelésben, szövetkabát, magassarkú csizma, szép kesztyű, és nem utolsó sorban jó nagy női táska, hogy féloldalasan is megtanuljak egyensúlyozni - rohanás a bicajért, majd vissza a munkahelyre, végül nap végén haza.

Hatásszünet

......

És ekkor (hazafelé, emelkedőn) esett le 40 mm eső 2 percen belül.
Srácok, amikor a hosszú szövetkabátomon ülve éreztem, hogy a bugyim is csupa sár, kicsit elgondolkodtam azon, hogy vajon a szárazmosás hogy szedi ki a kabátomból a dzsuvát. És vajon nem megy-e össze csak ott, ahol vizes. És a bőrkesztyűm vajon ugyanolyan lesz-e mint régen. Ugyan most látott vizet először - ez lassan egy hete történt, jelentem, a kesztyűm totálkáros. Sajnos. :-(

De legalább volt fékem. Már a gondolat ereje is képes volt megállítani a bicajomat. Félelmetes. Félig behúzom a kart és már meg is állt!


Közbeékelt kis sztori, amit nem akartam az előbb kifejteni, nehogy elveszítsétek a fonalat :-) :

Péntek estétől folyamatosan volt egy harmadik látogatónk, Karen barátja, egész hétvégén is. Szóval vasárnap gondoltam, elmegyek az ír nemzeti galériába, természetesen bicajjal, hogy egyedül hagyjam őket.
Hosszas készülődés után végül valóban elindultam, de miután görcsösen próbáltam megállítani a bicajt, csalódottan konstatáltam, hogy tényleg nincs fékem. Úgyhogy nem volt más hátra, visszafordultam. Hátha rövid időn belül helyrehozhatom. Hátha csak egy csavart kell meghúzni. Szóval elő az internettel, keressünk egy fék teszteléses videót és nyomogassuk folyamatosan a pause-t. :-) Tehát laptop, bicaj, hideg... Valahogy így történt a saját kézzel történő szerelésem. Szerelem, szerelem..

Na, ekkor elpattant a bowden, és totálisan elvesztettem az uralmamat  az egész szerkezet felett. És már vissza is ért a fiatal párocska, akik elől ugye meg akartam lógni. A srác örült, hogy bevágódhat, így segített visszaszerelni a fékemet, hogy legalább első ránézésre úgy nézzen ki, mintha működne. Csakhogy túl lelkes volt, sokat kérdezgetett, próbált beszélgetni, mire a lakótársam kissé féltékenyen közbeszólt, hogy "khm, ha közbevághatok..." na, teljesen zavarba hoztak.