Tele-doktor

Karen, (a ház tulaja és a lakótársam is egyben) nem sokkal érkezett meg utánam. Kérdezte milyen napom volt, én meg elmondtam, hogy mi történt reggel. Aggódva belemerült a tekintetembe és ajánlott egy orvost. Igenám, de az 60 EUR, és az csak annyit mond, hogy hát, lehet, hogy túlélem. Na ennyit meg én is tudok.
Aztán ajánlott egy ingyenes telefonos orvosi szolgálatot, ahol alapfokú segítséget nyújtanak, tehát, ha érzem a lábam, akkor valszleg nem tört el a gerincem. Ha nem vérzik a fülem, akkor valszleg hallok. És ha látom hányat mutatok, akkor még a szemem is működik. Viszont ingyen van.
Annyira mégsincs, mert az elején felhívtam őket, később visszahívott egy nővér, aki mindenáron rá akart beszélni arra, hogy menjek be hozzájuk 60 EUR-ért, de mondtam, hogy nincs bajom, csak biztos akartam lenni abban, hogy túlélem. Nem baj, azért beszéljük meg az időpontot, max lemondom. Ok. Megbeszéltük, egy perc múlva felhívtam őket, és lemondtam. Erre ismét hívott ugyanaz a nővér, hogy tutibizti lemondom? És az egészségem nem éri meg a 60 EUR-t? Wááá, már rég megbántam hogy felhívtam őket! Mondtam, hogy nem, nem éri meg az egészégem, inkább várok. Végül úgy tettük le, hogy megígértem, 2 óránként megnézetem magam a lakótársaimmal, igen igen, még éjjel is. Hát persze! Azért még egy orvos is fel fog hívni még ma, ha nem bánom.
És lássatok csodát, pár perce csörgött a telefonom. Mondom: háj. Erre egy idős férfihang: háj!
Öööö, bocsi, elnézést, jó estét. Erre ő, nevet, kérdezi hogy vagyok. Kellemesen elbeszélgettünk arról, hogy valszleg nincs komoly bajom ha még mindig "ilyen jól" beszélek angolul. És elbúcsúztunk.

Amikor elmeséltem a lakótársaimnak, hogy otthon bárkit ellátnak függetlenül attól, hogy fizetik-e a TB-t, jött a kérdés, hogy akkor miből élnek az orovosok?

NO COMMENT!