Job hopperek

A következő cikket találtam a monsteren:

http://toborzas-menedzsment.monster.hu/hr/hr-legjobb-gyakorlatok/toborzas-kivalasztas-tanacsok/palyazo-szures/Job-hopper-igy-szurheto.aspx

Ez egy egységes fellépés az olyan munkavállalók ellen, akik rövid időn belül állást váltanak. A definíciójuk szerint én is ebbe a kategóriába tartozom. Évente váltottam munkahelyet, 30 éves vagyok és úgy beszélnek rólam, mintha pestises lennék.
Eleve ciki általánosan vélekedni bármilyen csoportosulásról, szerintem ez súrolja a rasszizmus határát. A leírásból ordít, hogy "felsőbbrendűségi" komplexusos a cikk írója. A buta HResek meg ezt olvassák, ez alapján döntik el hogy kinek adnak lehetőséget és kinek nem. Az író feltételezése szerint nagyon kevés kivételtől eltekintve be sem szabad hívni interjúra az illetőt, kártékony a cégre, stb stb, csak épp arról nem esik szó hogy ha az ember nem érzi jól magát a munkahelyén, a benti HRes a főnökkel karöltve eldönti hogy kicsinál mert nagyobb a mellem, akkor nem egészséges az önéletrajz kedvéért ottmaradni. És ha  a következő munkahelyen ugyanez van, továbbra sem egyértelmű hogy a munkavállaló a hibás.
Ez egy üzlet. Ha kapsz jobb ajánlatot, miért ne vállalnád el? Én is hülye voltam hogy nem bólintottam rá az első külföldi megkeresésemre egy kiküldetésemkor. Talán ott le tudtam volna húzni több évet is. Ennyit a lojalitásról.
Számomra sosem volt büdös a munka, de itthon mindig megkeserítették az életem a főnökeim, mert Magyarországon a magyar kultúra nem illik a multik világába. Vagy fordítva, nehogy bárkinek is megsértsem a nemzeti érzéseit. A multik pont arra vannak berendezkedve hogy minél hamarabb megszabadulhassanak a kollegáktól, bármilyen morbidnak is hangzik. Sokszor csodálkoztunk mi magunk, hogy miért cél a munkavállalók kicsinálása ha már felvették (HR költségen), betanították (csapat, HR költségen) és megszerettették a kollegákkal az illetőt. Hosszú távú befektetés az alkalmazottakba itthon ritkaságszámba megy. Persze nem a HR-nél kezdődnek a kirúgások. A főnökök kezébe adják a döntési lehetőséget aki másképp nem érezné magát kiskirálynak, így bőszen él a kis hatalmával ezáltal adva célt az életének. Minél több új ember, annál több kirúgás kéjérzés. Micsoda borzongás! Ó hányszor nyugtattak a multiknál ha felhúztam magam.. mi lenne ma belőlem ha ott maradtam volna te jóég! Még mindig ugyanabban a pozicióban súrolnám a padlót, az utált kollegám lenne a főnököm aki helyett dolgoztam (lojalitás ismét) anno hogy ő megfelelő időt szánjon a seggnyalásra - ami később meg is térült. Láttam pár embert aki ott maradt. Régen jóban voltunk, ma már nekik is "bejött az élet".
Magyarországon értelmezhetetlen a job hopper definíció. 
Idézet a cikkből:
 "Nemrégiben egy japán tulajdonú cég kérte a közreműködésünket egy értékesítési vezetői pozíció betöltésében. A tárgyalópartner azonban - valószínűleg az eddigi, kevéssé elkötelezett munkatársakra ráunva- az ideális jelöltet legalább 8 év, ugyanazon a helyen megszerzett munkatapasztalattal definiálta" - namármost (kezdi elönteni a szar az agyamat!) egy japán cégről beszélünk. Japánban japán kultúra van. Ott aztán nincs Té Maunika, akit életben hagynának, ott mindenkinek valóban dolgoznia kell. Az egész országuk így működik. Összehasonlítani a magyarokkal? Ugyanmár, ég és föld. (Nem mintha egyetértenék a japán diszkriminatív rendszerrel....)

Itthon csak úgy maradnék hogy saját vállalkozást indítok. Nem bírok ki még egy olyan állást ahol job hopperkedésre kényszerítenek. Remélem addig nem halok éhen.