2 balfasz

Szóval akkor az ígért két említésre méltó kollega.

Az egyik egy nagyon buta, de nem rosszindulatú alacsony, olasz srác, aki még az ebédidejét is sporttal tölti. Minden reggel hangosan odaköszön minenkinek, mintegy megtiszteltetésként, ahogy a jó fönökök is teszik - pedig ő nem az.

Ha egy meetingen elhangzik a várvavárt befejező akkord, a "van-e esetleg valakinek kérdése", na neki tuti van. Csakhogy, mivel alig beszél angolul, csak arra tud rákérdezni, amit épp megértett. Legyen az egy szám a végtelen táblázatból, amit épphogy megvillantottak nekünk, vagy egy szó, ami kb olaszul is ugyanazt jelenti. Szóval ennek a srácnak mindig van kérdése. Legtöbbször értelmetlenek, de mivel az írek kedves és udvarias emberek, nem merik egy laza mozdulattal pofán vágni, hogy ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Nem, ezek minden kérdést végighallgatnak és szívélyesen válaszolnak rá. Ez az amit el kéne tanulnom tőlük. Hogy lehet nem képen törölni egy ilyen embert? Vagy csak én vagyok alapjáraton paprikás hangulatban?
Ez még megbocsájtható lenne, de néha odamegy emberekhez, és kioszt nekik feladatokat, ezzel éreztetve, hogy ő a főnök - pedig nem is.
Van, hogy a helyéről csak odakurjant a kollegáknak, talán int is a kezével, hogy azonnal dobj el mindent és gyere ide.
Egyszer velem is megcsinálta, és közölte, hogy nem szineztem ki végig egy riportot. Én meg megköszöntem szépen a szemléletmódkiigazítást - és asszimiláltam. :-) (Idézet az egyik kedvenc filmemből, a Pusztítóból)
Úgy érzem, őt az ég küldte nekem, egy enyhe oroszlánként még az előző munkahelyemből, hogy gyakorolhassak. Mint a vakcinában a legyengített vírus. Szóval apránként megtanulom a kinyílt bicskámat visszacsukni, nehogy valakinek baja essen. Ilyenkor szélesen mosolygok és mézesmázosan beszélek hozzá. Pl, szépnapot, Srác, hogy telt a tegnap estéd? .. Oh, valóban? Hát ez milyen édes. Hahaha, de vicceset mondtál -  és társai. Szerencsétlent egyből megsajnálnám, miután összerugdostam valahol. Úgyhogy inkább nem teszem. Guuuuusz-Frabaaaaaa!

A másik szerencsétlen pedig egy 22 éves francia kiskamasz, aki...hát, francia. Minden csínytevést megenged magának, de legalább rosszindulatú. Gyönyörű párosítás. Ő egy finance trainee, egy szakmai gyakorlatos valaki, akinek büdös a munka. Viszont imád másokat cseszegetni, hogy dolgozzanak. Nem tudom, lehet, hogy ezt látta otthon, hogy ez így menő. Többször meggyűlt vele a bajom. Pl 2 hónapja voltam itt, amikor elutazott a betanítóm 3 hétre, és hirtelen a nyakamba szakadt minden. Na, hát rá lehetett számítani, mert a 3 mailboxból, amit nézegetnem kellett (az alapmunkám mellett, ami mint utóbb kiderült, másfél emberes munka. Csak az!) ő rendre küldözgette a saját fiókomba a leveleket, néha "URGENT" kommenttel, néha komment nélkül. Mintha nem látnám, vagy nem tudnék a levelekről. Ez persze lehet véletlen, mert lehet, hogy nem tudta, hogy én nézem azt a mailboxot. De már odajött hozzám az iroda másik feléből csak azért, hogy adjak fel a postára olyan számlákat, amiket véletlenül nekünk címeztek és nála landolt. HOZZÁM.... ADJAM FEL, ÉÉÉÉÉN!...MÉGIS MIVAGYOK? A CSICSKÁSA????!!!!
Ma is volt egy kérdésem hozzá, mivel én dolgozok fel bizonyos számlákat, amiket eddig nem tudom ki, de a csapatomból senki nem hallott még róluk, viszont én nem mondhatom, hogy nem.. szóval volt kérdésem és a válasza az volt, hogy EZT EGYSZER MÁR ELMONDTA!! Na ez már sok volt, kénytelen voltam beszólni, persze csak módjával így elsőre - megszagoltattam vele a cipőm orrát - közöltem, hogy lehet, hogy elmondta, de nekem akkor is tudnom kell és nem találok róla írásban semmit, de most szívesen leírom és soha többet nem kérdezem meg tőle. Tényleg ezt mondtam, semmi túlzás. Remélem érezte a szarkazmust a hangomban. Mert a játszma másik fonalán ez így hangzott: Te kis semmirekellő seggdugasz, mégis miaf@szt képzelsz magadról, ki vagy te? Tudom, hogy utálsz dolgozni, épp ezért elég lenne, ha kinyögnéd azt a bizonyos GL kódot és elfelejthetjük egymást. Lófaszaseggedbe, te szaaaaaaaaaaaaar!

Bocsi a káromkodásért, de ez most jól esett.
Cheers!