Vissza a suliba!

Még mindig hiányzik az a kötetlen szabadság, ami anno az iskolában meghatározta az akkori életemet. Hiányzik a jól megérdemelt nyári szünet. A főiskolán nem volt közetelező bejárni az órákra, annyit lóghattunk amennyi csak jólesett. A középiskolában nem lehetett lógni, de egy-egy idegesítő tanárt csak 45 percig kellett elviselni. A tanítás pedig legrosszabb esetben is 14:00-kor befejeződött. Volt ülésrend... de nem szivattak. Az általános iskolában is volt ülésrend, nem emlékszem már hogy köteleztek-e rá minket, vagy magunktól maradtunk ott az első napi elrendezés szerint. Azt tudom hogy ha időközben kialakult egy társaság, következő évben már egymás mellett ülhettek.

A munkahelyem azért jó, mert mindezt az élményt megadja nekem. Hiányzik a suli? Nesze, adunk neked ülésrendet. Igaz, nem vagyunk helyhez kötve, nem asztali számítógéppel dolgozunk, hanem laptoppal. Ha szépen elpakolok az asztalomról, akárki leülhet oda, semmilyen jel nem utal arra, hogy ki ül ott. Nincs fiók (drága lenne), nincs asztali irattartó (nincsenek is irataink, és drága is lenne), van helyette paraván, amire csak üzleti szempontból lényegtelen papírokat aggathatunk ki. Dehát ugye nálunk semminek nincs értelme, meg ki olvasná el a processzek leírását...
Szóval ülésrend. Mint a dedóban. A managerek nehéz és felelősségteljes feladata ennek megszervezése. Kihívás. Az értintetteknek nincs beleszólása. Ha valakivel túl jóban vagy, elültetnek mellőle, ezzel ellentétben meg igényilk a csapatjátékosságot és a csapatépítési programokat. Szerintetek ez logikus? Kb 4-5 havonta változik ki hol ül. Először az ablak mellett ülhettem, néha láttam a napfényt. És messze voltam a főnökeimtől. Nyugodt életem volt. Aztán átkerültem a sötét oldalra. No napfény, no nyugalom, van viszont helyette 2 manager is.. az egyik a főnököm, a másik 1eske. 1eskével nincs baj, nem kavar sok vizet. Ellentétben a szembe ülő másikkal. Aki történetesen mellettem ül. Nem jó dolog amikor ott liheg a nyakadban ez a vadállat. Bármelyik percben lecsaphat, csak mert te vagy a közelében..
A jelenlegi ülésrenddel (atyaég, hogy ez még mindig mennyire dedós!!) meg vagyok elégedve. 3 kollega is ül a környezetemben, akiket szeretek. Dehát kezdünk túl jóban lenni. Manageri indíttatásra a két csajt szemből átteszik másik csapatba és két nagyon nem szimpatikus embert ültetnek ide. Kedvenc drága legkedvesebb kollegám elhagyja a csapatot (milyen jól teszi!). Tehát a kötelező ülésrend szerint körül leszek véve idiótákkal. És én ez nagyon nem akarooom! Legutóbb amikor bejelentették hogy ez lesz, azért udvariasan hozzátették hogy ha valakinek kérdése van vagy kifogása, szóljon. Szóltam. Nem történt semmi... az volt a reakció, hogy majd megszokom. Megint az úgy csinálunk mintha...
Miért fontos hogy ki hol ül? Miért nem lehet úgy dolgozni hogy kellemes társaságban vagyok?