Két ünnep közt

Száraz kórók gördülnek az üres irodában. Sehol senki. Jó is ez, főleg, ha közben bioszt tanulok :-)
A kollegáim Oroszlán távollétében egyre bátrabbak. Kivétel nélkül, mindenkinek megvan a véleménye, és senki sem érti, mit keres még itt ez a csaj. Nekem ez jó, mert nem érzem magam egyedül.

Elgondolkodtam azon, hogy komoly, hogy még mindig én pucolom a szart? Miért tartok még mindig a létra legalján? A multis világban nem számít, hogy új vagy, a hasonló környezetben töltött évek összeadódnak és az nekem már elég sok, mégis egy senki vagyok. Pedig dolgoztam. De a PR-omon nem. Tényleg csak a nyalás számít? Mindenki látja, hogy az oroszlán nem tud semmit, folyton kérdez a vele szemben ülő lánytól, és még így is ő a sztár. Számomra ez érthetetlen.

A dzsungel törvényeit éljük most is. Ott is a nagyhangú majmok és a látványos színes tollak a nyerők. Aki dolgozik, mint a falka legtöbb tagja, észrevétlen marad. Többször feltettem a kérdést, hogy mit dolgoznak a managerek? A válasz mindig ködös volt. De most komolyan? Csípjetek meg! Komolyan azért kapnak kocsit és sokszor annyi fizetést, hogy NE CSINÁLJANAK SEMMIT? Na jó, most nem erre akartam kitérni. Szerintem olvastátok már elégszer, hogy nekem mi erről a véleményem. Most vállalati szempontból érdekelne a válasz. Ez komolyan megéri? Tényleg? De most téényleeg?