Újabb szösszenet egy átlagos multis napból

Eddigiek alapján csak nagy szerencsével mondható el, hogy van különbség multi és multi között. Annak még utána kell járnom, hogy emberfüggő-e a munka minősége.. Értem ezalatt, hogy ha egy állat a főnök, akkor kész vége, semmi értelme a munkának. Ha meg normális, akkor van. A diageoban volt értelme.. viszonylag. Szerencsére nem a max 3 hónapig ott maradó főnököknek köszönhetően, hanem az írek miatt. Köztük volt egy ember, aki vaskézzel irányította a folyamatokat. Neki köszönhetően volt értelme annak, amit csináltam, és érdekes módon el is ismerték a munkámat. Az másik kérdés, hogy a legutolsó hónapokban kifogtam egy olyan főnököt, aki a legjobbindulattal is csak egy csúnya óvodás kisfiúnak nézett ki 32 éves korú női mivolta ellenére és gondolom az ebből adódó frusztrációja miatt nem voltam neki szimpatikus.
Szóval legnagyobb sajnálatomra a mobbing folytatódik ellenem. Az okát nem tudom, de tegnap írtam a HR-en egy ismerősömnek, hogy világosítson fel, mi van akkor, ha újként első naptól kezdve szekálnak és a munkámtól is képesek lennének megfosztani (mivel próbaidő alatt indoklás nélkül el lehet küldeni bárkit).
Szerencsére itt erre is felkészültek (közeleg az idő, amikor a mobbingot, mint olyat hivatalosan is elismerik munkanyomorító tényezőként). Mivel a HR-nek munkája van abban, hogy felvettek egy embert, érdekükben áll megtartani, persze ha nem követ el valami éktelen nagy baromságot. Van egy úgynevezett entry elbeszélgetés, aminek pont az a célja, hogy kiküszöbölje a fent említett problémát. Legalábbis egy időre. Holnap lesz ez a bizonyos elbeszélgetés. Már várom. Két esélyem van. Valóban meghallgatják és felfogják a problémát és áthelyeznek valahova, vagy kikapcsolom minden szenzoromat és robotként dolgozom tovább. Hétvégéim álláskeresésektől lesznek zsúfoltak J
Hadd hadd hadd mondjak példááát. Panaszkodás következik. Csak erős idegzetűeknek!
Próbálom felvenni a fonalat, nézegetem a jegyzeteimet. De csak nem tud minden esetben összeállni a kép, úgyhogy kénytelen vagyok kérdezni. Jött egy e-mail, amiben volt egy kimutatás. Kerestem, hol említettük, mit kell ezzel csinálni. Sehol semmi. Jó, akkor megkérdezem. Mélylevegő… “Te, oroszlán, látom, jött egy e-mail, ismerősen cseng a csatolmány, de nem vagyok benne biztos, mit is kezdünk vele.” Elég normális kérdés egy új munkatárstól, nem? Válasz-vállrántva: “Ezt most nem mondom meg.” És kész. Jöttek a könyvvizsgálók és eltűnt.
Hogy meg ne vádoljanak, bújom a jegyzeteimet, de érzem, hogy nem sok értelme van.. Kiváncsi vagyok mit hoz a holnap.