Magyar bürokrácia

Miért akarok mindig bürökráciát írni?

Ma volt a nagy nap! Vagyis hát a második, mert először múlt hét pénteken jelentem meg a munkaügyi központban. (Ráday utca 44-47). Akkor kaptam egy jegyzőkönyvet, hogy ott jártam és hogy egy hét múlva, kedden menjek vissza. Ez történt ma.
A hivatal 8:30-kor nyit, de hála Kati barátnőmnek, tudtam, hogy nagyon sokan állnak ilyenkor sorba! (komolyan van, aki 7-re megy, hogy 9-kor sorra kerüljön? így is úgy is várnia kell, akkor meg már inkább várjon egy fedett helyen, ahol kb tudja, hogy mikor kerül sorra.) Tehát kígyózó sor, viszonylag hamar le is ment, és megkaptam a várva várt sorszámomat. 34-es.
Mondta az eligazító néni, hogy kb 2 óra múlva kerülök sorra, addig nyugodtan menjek el sétálni, de várakozhatok benn is. Persze én már berendezkedtem 3 napi hideg élelemmel, zenével és olvasnivalóval, úgyhogy inkább maradtam.
Egy pillanatig el is felejtettem, hogy magyar hivatalban vagyok. Aztán az álom szertefoszlott. Egy olyan iroda mellett ültem le, ahol EGYFOLYTÁBAN csörgött a telefon. Az alkalmazottak ki-be jártak, de nem vették fel. Aztán átültem kicsit messzebb, remélve, hogy kevésbé hallom, de persze nem. A hang azért ennél jobban terjed :-)
Természetesen a kiszemelt helyem egy olyan folyosóra esett, ahol csak hallottam, ha új sorszámot hívtak, de magát a számot nem láttam. Úgyhogy másfél óra várakozás után ugri-bugri minden egyes hívó szóra. Ki volt írva, hogy 1-70-ig adnak sorszámot és érkezési sorrend számít. Ez így tök tiszta és érthető. Csakhogy a táblán 3 szám szerepelt egymás alatt: 106, 723, 234. Köszi.. akkor ki után is jövök én?
Jaj, volt egy néni, aki telefonon hangosan, hogy mindenki hallja, elmesélte az egész napját és elmondta, hogy hogy megmondta itt az összes irányítónak, hogy neki ne pofázzanak! Szóval csendre nem igazán lehetett számítani.
Mielőtt sorra kerültem, hirtelen belémnyilalt, hogy úristen, tele vagyok cuccal, hivatalos iratok, diploma, nyelvvizsga, stb... és 3 órán belül tuti pisilnem kell, és akkor mi lesz??? Hát, kétszer történt meg. Vittem mindent :-(, a WC-ben se papír, se lámpa, se szappan, se kéztörlő. Csodálom, hogy volt víz, amivel le lehetett húzni.
Eltelt az idő ( a telefoncsörgést felváltotta a gyereksírás), végre sorra kerültem. Imádkoztam, hogy tényleg minden papírom legyen meg, nem szeretnék még egy fél napot erre rászánni.
Hamar kiderült: szinte semmilyen papírom nincs meg. A multis múltamból egy cég sem volt képes minden papíromat elküldeni nekem. Mondta is az ügyintéző csajszi (akinek gyönyörű szempillái voltak!), hogy tipikus. A multik sosem teljesítik a feltételeket. Max, ami azonnal kell.
És tényleg. A nem multi munkahelyeim képesek voltak kiállítani nekem ezeket a bizonyos papírokat. Szóval vissza kell mennem. :-( Két hét múlva :-(

Ja és valami olyat olvastam, hogy max bruttó 80 000 körül van a segély, amit majd 100 év múlva utalnak. Hehe. Vagyishát inkább brühühü.

Egyébként nem volt olyan vészes. De csak mert - hála nektek és főleg Katinak - felkészültem a legrosszabbra. Így most értékelem, hogy még napsütésben értem haza! :-)