AC

Ki gondolta volna, hogy elmegyek egy AC-ra? Amilyen rémhíreket hallottam eddig, borsódzott a hátam az egésztől. Egész napos program, még mit nem! Úgyhogy a lehető legrosszabb hozzáállással mentem el, és csak azért, mert nem dolgozom. Két nap múlva nyelvvizsgázom, szóval értelmesebben is el tudtam volna tölteni az időt.

Megérkeztem időben, már 3-an ott voltak, én voltam az 4. Érdekes karakterek mind.
A kedvencem a kiálló fogú csacsogós lány, akinek mindenről megvan a véleménye és ezt hangoztatja is. Örültem neki, mert ez azt jelenti, hogy minusz egy fő a versenytársak között. A második ember egy ehhez a lányhoz hasonló fiú. Ő még azt is tudta, hogy összesen hányan leszünk. 6-an. Öltöny, aktatáska, max 20 éves a srác. Kis kockafej, de kevesebbet csacsogott mint a lány. A harmadik lány egy nagyon csendes, visszahúzódó 30 fölötti jelölt. Első ránézésre látszott rajta, hogy könnyen zavarba jön és leginkább egy lakatlan szigeten érzi jól magát.

Aztán megérkezett az 5. lány. Végre egy szimpi ember. 23 körüli, aranyos arcocska, ártatlan tekintet, de határozott, amikor véletlenül megszólal. Neki is ez volt az első AC-ja. Hamar megtaláltam az erre a napra szóló társamat :-) Évának hívták. 3 évet élt Dublinban - ez erős háttér, jó esélye van, hogy kiválasszák.
Még nem érkezett meg a kontakt ember, és vártuk a 6. jelöltet, amikor is feltűnt nekem, hogy valaki támasztja a falat, a nem közvetlen szomszédságunkban. Na, ő már az eleje óta ott volt, de nem tűnt fel senkinek. Szóval akkor meg is vagyunk. Kezdődhet az interjú.
Elfoglaltuk a helyünket, bemutatták a megfigyelőket - 4 magyar, 3 külföldi - névtáblák vártak ránk, de az én nevem nem volt ott. Kiderült, hogy másnapra szerveztek be, de végül módosítottak, és erre a napra hívtak be. Ez azért probléma, mert ha jegyzetelnek, nem tudják, hogy hívnak... nade mindegy is. Felbuzdulva a versenytárs nélküli versenyen, belevágtunk a sűrűjébe. Direkt felhívták a figyelmünket, hogy kérdezzünk.
Levetítettek egy reklámanyagot a cégről. Csupa boldog, vidám fiatal, akik imádnak itt dolgozni. Blöeee, mindenki tudja, hogy ez kamu. kb 10 perces kis filmecske, másodperces vágásokkal, aggódtam, nehogy epilepsziát kapjak tőle :-D Közben végig a hangzatos vezérszavak, mint pl. elkötelezettség, álmok, önmegvalósítás, kultúra,stb.
A film végén megkérdezték, mi jött át nekünk. Egyesével kérdeztek minket. Én voltam az utolsó előtti. Az emberek egytől egyig azt látták a klipben, hogy a cég termékei megvalósítják a fogyasztók álmait és a cég minden kultúrában jelen van.
Szerintem meg az ott dolgozókról szólt, akik sokféle országból jöttek és imádnak ott lenni. Minden megfigyelő jegyzetelt.
Kisfilm után prezentáció a cégről. Hány központ, milyen növekedési ráták, hol helyezik el magukat a versenytársak között. Síri csend. Na, mondom, most kérdezek.. és igen, jegyzeteltek mind! :-D Arra kérdeztem rá, hogy a válság hogyan érintette a céget. (Ez a válság szinte minden szituációban megment engem, az önéletrajzomban is erre hivatkozom, meg tartalékkérdésnek is jó!)
Mondák, jó a kérdés, és kifejtették laza 10 percben a választ. Mindeközben végig értelmesen kellett néznem és mosolyognom. Egész nap! Nagyon fárasztó, ha nem tudsz időnként lesüllyedni a székben és mással foglalkozni!

A nap elején lehetőségünk volt bemutatkozni 10 másodpercben. Mondd a neved, a beceneved és egy szót, ami téged jellemez. Na, a csacsogós lány az intelligenciát választotta. Volt még analyst, leader, meg még valami felejthető. Én a lelkesedést tettem magamévá. Ja, végig angolul beszéltünk.
Volt egy srác, aki németes volt, alig beszélt angolul.
Az egyenleg: -2 fő versenytárs :-)