Kedves/kínos mosolygások... És a főnököm beszéde.
Jaj de hogy sajnálja hogy elmegyek és húúúde jó volt velem együtt dolgozni és hajdemennyi sok sikert kíván a jövőben. Mosoly meg minden. Azt hittem, hogy naa, a végén ember lesz belőle?
Megnéztem az ajándékokat, minden elismerésem az ötletgazdáknak. Őszintén szólva nem számítottam semmire. Ehhez képest megdobogtatták a szivemet :-)
És aztán jöttek a viccelődések, a nevetgélések, ahogy az lenni szokott. Meg is kérdeztem, hogy fogunk-e énekelni és tapsolni...
Azért a kör, a mi kis családi körünk nem volt teljes. EGYESKE nem volt jelen. Tudjátok miért?
Mert Kubában volt!!! Muhaha
Felállt a sor, és megkaptam az első puszit. Aztán az első ember kiment az ajtón. Második puszi. Ajtón kimegy... mindezt 20-szor! :-) Mint az közismert, imádom az idegen emberek csókját. Főleg 20-szor. Jaaj és milyen szívélyes volt a főnököm.
Úgy nézett ki, hogy a lehető legtávolabb állt tőlem, és angol őszinteséggel adta a puszikat. Brrrr!
Mire az utolsó ember is letudta a búcsúcsókot, egyedül maradtam a teremben. Kb mindenki leszarta, hogy ott vagyok! Mentek a dolgukra! :-D Vicces, micsoda kontraszt van a puszik és az egyedülhagyás között!
Szép lassan összepakoltam, elbúcsúztam és lementem harmadmagammal a földszintre.
Akik elkísértek, természetesen a munkahelyi szeretteim voltak.
És elárulták a titkot.
Történt ugyanis, hogy volt még egy búcsúajándék. Egy póló I love (cég) felirattal. A főnököm nemtetszését fejezte ki a pólóval kapcsolatban. Nem akarta átadni. Nem értem miért ő adta át a maradékokat egyáltalán, hiszen nem vele voltam szoros viszonyban.. A többiek azt találták ki, hogy akkor ő adják át nekem. Egy ideig egyetértett ezzel, majd egy órával a búcsúmeeting után kifizette nekik a pólót és elvette. Nem kaphattam meg. Se hivatalosan, se cégen kívül. Úgy, hogy a barátaim megtervezték, megszervezték, megvették és elhozták. Ő meg ezen agyalt egész nap.Azzal indokolta a döntését, hogy a céghez való hozzáállásom nem engedi meg, hogy ilyet kapjak. Ez a cég kigúnyolása lett volna szerinte. Ez így is van, tény. Pont ezért kellett volna engednie, vagy nem beleszólnia.
Mit csinál egy manager? Azon gondolkodik, hogy egy ajándékot vajon megkapjon-e valaki vagy sem. A konvertálást is saját kézzel vágta el, és az ajándékozást is.
Egy szűklátókörű, folyton mindenbe beleszóló, szőrszálhasogató, villogó angol, aki semmi mást nem lát a munkáján kívül. Se fiú, se lány nem érdekli. Semmi, ami nem a munkával kapcsolatos. Ez dícséretes lenne, ha agysebész lenne vagy építész, vagy más komoly munkát végezne. DE EGY ILYEN MULTINÁL!!!! Most komolyan. Azt hiszi, hogy könyvelünk, de számlát nem látott ő sem soha! Ennyire egy beszűkült f@szt!
Eddig sem volt semmi kétségem, de ezek után 130%-osan biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem. El kellett jönnöm. Egy ilyen vadállat mellett ülni nem életbiztosítás.. Egyikünknek sem :-)
Azért pár embert sajnálok. Drágaságaim, nektek küldöm a következő képet: HIÁNYOZNI FOGTOK!
Azt megígérhetem, hogy blog még lesz, mert kökívánatra multihoz megyek tovább. Remélem szépeket és jókat fogok írni. Bár szerintem az unalmas lenne. (Naaa, nézzetek magatokba, bulvárt mindenkinek!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?