Egy perces tiszteletcsend.
Mint ahogy a többi 15 hónap minden egyes napja, ez is eseménydúsan telt el. Természetesen minden egyes megmozdulásban jelen volt a multi és az agyatlanság.
Vegyük sorrendben az eseményeket.
1.) Felugrik a chat ablak. A bérbeadó cég képviselője, egyben a kajajegyeim és bérletem kiosztója figyelmeztet: Laptopot, jelenléti ívet és a céges dombornyomott kártyát aznap 13:30-ig adjam le.
Áááááááááááá! Ez komolyan azt gondolja, hogy magamnál hordom azt a kártyát? Nagyobb vele a cécó ha elhagyom és különben sem fér el a csini kis Tommy Hilfiger pénztárcámban! :-)
Azért a figyelmeztetés stílusa sem volt irodalmi. Kb mintha a seggéből rángatott volna ki. Válaszoltam neki, hogy "hello, nincs nálam a kártya. Tudtad már egy ideje, hogy felmondtam, miért az utolsó napomon szólsz?"
Erre ő: "Drágám, amikor elmegyünk a cégtől, mindig leadjuk a cég tulajdonában lévő dolgokat. Pl laptop és nevezetesen ez a kártya is." ja, persze, mert én ugye egyből tudom, hogy pontosan mik azok, amik a cég tulajdonát képzik. És a post-it-ok? Azokat is visszaadjam? Vagy pl a tollakat, amiket lenyúltam? Honnan tudjam melyik az, amit vissza akarnak kapni? :-)
Viccesen válaszoltam neki megint, hogy még szerencse, hogy ezeket a kártyákat le lehet tiltani... de nem, akkor is le kell adnom. Szóval, miután megszünik a jogviszonyom a céggel, nekem akkor is vissza kell mennem és odavinnem azt a rohadék kártyát! Elhiszitek ezt?
****************************************************************************
2.) Míting invitéjsön 11:30-ra a főnökömtől, ahova rajtunk kívül még 3 másik ember is hivatalos.
Megbeszéltük, hogy mindent adjak át az utódomnak (szép lenne, ha most kezdeném el), és hogy tényleg adjak át mindent, és húztuk az időt, miután tudta jól, hogy két órám van még hogy mindent befejezzek, utána megölik a gépemet.
Drága egyetlen anyaszomorító főnököm kiötlötte (esküszöm láttam a kis lámpácskát a feje fölött!), hogy ja, 13:30-ig, se pisi, se kaki, ebédről meg ne is álmodjunk.
Wazz, egy órán belül két pofon.
**************************************************************************
3.) Újabb míting invitéjsön 16:30-ra... Vajon mi lehet ez? :-)
4.) Angol főnököm mesésen sziporkázik az utolsó napom tiszteletére. Most azt találta ki, hogy az ő dolga learchiválnia a gépem. Van még 1 óra a laptop leadásáig, és meg merem kockáztatni, hogy az IT azért jött létre szerény kis cégünkben, hogy ő végezze el ezeket a lezáró folyamatokat, ne egy manager...
Mindez arra volt jó, hogy az egerem USB-jét ki kellett húzni, hogy az ő memory-stick-je beférjen. 1 órán keresztül egér használtata nélkül, néha touchpad-et érintve kellett magyaráznom, processzeket lefuttatnom, könyvtárakat másolgatnom és leveleket archiválnom. Komolyan, most tényleg azt hiszi, hogy ha ő nem archivál akkor elvesznek az adataim?!
********************************************************************************
5.) Nagy nehezen átmásolódott minden a memory-stick-re. Hopp, idő van, le kell vinnem a laptopot.
Leviszem, becsomagolom a tartozékait is. Lenn az elsőn vár a bérbeadó cég képviselője. Papírokat tol az orrom alá. Itt írjam alá, meg itt meg itt meg itt... hol ajánlottam fel a szerveimet?
Aztán mikor mindent aláírtam, közölte, hogy akkor scanneljek és irány 9 embert megkeresni, akikkel szintén alá kell iratnom ezt a papírt.
Nagy részükkel nem találkoztam még soha. Az első utam az IT-hoz vezet. 5. emelet. Laptopot persze minek vigyem magammal, hiszen csak papírral engedtek útnak. IT persze visszaküld a laptopért. 1. emeletről vissza az 5.-re. Persze liftbe nem szállok, mert az olyan nyomasztó, marad a lépcső. Fitten, frissen beesek a laptoppal. Mikoris közlik, hogy hol a DVD?
MIFÉLE DVD?! Hát, amit a 3.-on adnak. Jó a hard drive is. Naivan megkérdeztem, hogy hogyhogy az IT osztályon nincs se hard drive, se DVD... kiderült, hogy ótvar nagy baromságot kérdezek, úgyhogy befogtam a számat.. :-)
Mialatt learchiválták a gépem (értsd: e-mailek, fileok, mindazt, amit a drágalátos túlbuzgómócsing főnököm is megtett), mehettem ugyanazon az emeleten a RESO-hoz, akik igazolták, hogy igen, leadtam a mobiltelefonom (nem is tudtam, hogy volt).
Ugyanitt kellett a belépőkártyámat leadnom. Az tényleg senkit nem izgatott, hogy kártya nélkül a szabály szerint akár le is lőhetnek. De ezen már nem akadtam fenn. Gondoltam, nincs sok hátra úgysem.
5. emelet után irány a HR (megjegyzem, mivel bérbeadó cég alkalmaz, a jelenlegi cég HR osztályához az égegyadta világon semmi közöm nem volt.). Ők a 7.-en tanyáznak. Azt hiszitek oda vezet lépcső? áááá! Oda már csak lifttel lehet menni. Bazzus, kiver a víz, nembaj, menjünk. Huh, nem ragadtam be, jajdejó!
Na a 7.-en leigazolták, hogy visszaadtam a kocsimat! Fapofával mondtam nekik, hogy megegyezés szerint, megtarthatom a kocsimat. Ők egy fokkal jobb fejek voltak, mint a napi környezetem, értették a poént.
Aztán kiderült, hogy az ember a 7.-ről nem jó helyen írta alá a papírt. Szerencsére időben észrevettük, kijavítottuk.
Utána vissza a 3.-ra DVD-ért és levinni a laptophoz tartozó egeret, mert az sem az IT-hoz tartozik. Ki hallott még ilyet!
2 kg lefogyása után végre sikerült az utolsó pillanatra az összes aláírást megszereznem. Megszabadultam a nemlétező mobiltelefonomtól és kocsimtól. Elszállítottam a megfelelő helyekre az alkatrészeket.
Kiderült, hogy azért kellett 13:30-ra leadnom a laptopomat, mert az emberemnek tréningje volt.
Wazeee! És erre nincs vészterv? Senki nem akarja kiszívni az utolsó csepp véremet, hogy este 6-ig magyarázzak az utódomnak? Engem különösebben nem érdekel, de a munka szempontjából ez elég gyenge hozzáállás. Dühítő, hogy néha kivillan a lepel alól, hogy hivatalosan sincs értelme a munkámnak :-)
************************************************************************************
6.) 15:30-tól 16:30-ig unatkozás.
Ami ezután következett azt a következő bejegyzés tartalmazza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?