Kinyitottam a lépcsőhöz vezető ajtót, feltipegtem az elsőre és meggyőződtem arról, hogy még mindig szeretek itt lenni. Puha, tiszta szőnyeg, mindenkinek "hello, hello, hello".. igen, a szertár is megvan még.. haladok, elmegyek a piros kanapé, majd a beépített szekrény mellett, ahova a kabátokat akasztjuk, és megérkeztem a helyemre. Az asztal még mindig ugyanakkora, mint tegnap volt. Rend és tisztaság uralkodik a kis szekrénykémnek köszönhetően.
Bekapcsoltam a gépet, kinyitottam az outlookot, és elkezdtem a berendezkedést.
Megalkottam az új aláírásomat. Bordó és szürke. Verdana betűtípus. Igen, ez is kész van. Miután átvettem a váltócipőmet, fogtam a bögrémet, és elindultam a konyhába, ahol összefutottam az egyik kollegámmal.
Ildinek hívják. A köszönés után már belemélyedtünk a bőrbetegség témájába, ugyanis ő is ekcémás. Vicces volt nem sablon-beszélgetést folytatni egy kollegával. Igazi megkönnyebbülés volt, hogy egy ember már van, aki normális :-)
Aztán együtt is ebédeltünk. Csatlakozott még pár kollega és mindenki normális volt! Nem volt elnyomás, szereplési vágy, stb. Ebéd után felmentünk az ötödikre a csoda kávé automatához, majd miután mindenki merített a kávéból, bementünk a játszószobába. Mert ilyen is van.
Csocsó, snooker, Ninendo Wii, playstation. Mindezeket egy babzsákfotelból szemléltem a kávémat szürcsölgetve. Nem vagyok nagy kávés, de ez tényleg finom volt :-)
Beszélgettünk, kicsit jobban megismertem a többieket.
Főleg az tetszett, hogy az egész egy spontán felruccanás volt. Nem egy erőltetett tímmíting, ahol a szereplési vágytól túlbuzgó főnök mindenkit megszólít, hogy mi a "crazy thing"-je és erőltetettett mosollyal kell hazudni valamit.
Az egyik lány elmesélte, hogy ő igazából tigrisekre vigyázna, vagy valami tök mást, mint amit itt. Néha álmodozik, aztán ráébred a valóságra, és dolgozik tovább. Olyan természetességel osztotta meg mindezt, hogy mindjárt magamra ismertem benne :-)
Úgyhogy már ketten vannak, akiket bírok.
Volt egy harmadik lány, ő most házasodott és készül Izraelbe utazni.
Egyszóval mindenki szimpatikus eddig.
Igazából már várom a holnapot, hogy ismét belépjek az első emelet ajtaján, elsuhanjak a piros, puha, hivogató kanapé mellett, belehuppanjak és a benti cipőmből kilépve érezzem a padlószőnyeg puhaságát.
a szerző örvendetes jobb sorsra fordulásával párhuzamosan mintha kicsit domesztikálódna a blog! plüsszőnyeg, ingyenkávé meg csocsó hűű! Tigirsekre vigyázna, azta, biztos HR-es! kisorsolták már, kinek készítesz mikuláscsomagot? :)
VálaszTörlésA plüssszőnyeg domesztikálja a blogomat? Hihi
VálaszTörlésNeem, nem HR-es, közvetlen kollega. Nekem tetszik a stílusa, olyan könnyed és felszabadult!
Hmmm, még nem húztunk, de holnap meeting lesz, lehet hogy ott kitalálják.
Mondjuk nekik még szívesen csinálok bármit. :-)