Szóval jött az új lány, már két hete itt van, és láss csodát, a franciák csak vele kommunikálnak. Azzal az emberrel, aki engem betanított, és már itt van 3 éve, folyékonyan beszél franciául, de nem az anyanyelve, és eddig ugy vele kommunikált minden francia, na ők már nem szólnak hozzá... ennyire gáz. Csak az kell, hogy anyanyelvi legyél. Ami OK, de akkor ne is vegyenek fel mást, mert csak frusztrálják vele.
Érdekességként leírom a rövid beszélgetésemet az egyikkel, aki sokban számíthatott rám, mert csak én tudam jól feldolgozi az ő szuperérzékeny speciális számláit.
Ő: "mostazonnal, sürgős, sürgős, csináld meg most"
Én: " Hello, XY, hogy vagy?"
Ő: "kösz jól, szóval most most most MOST!"
Én: "nem tudom, tudod-e, de már nem a csapattal dolgozom"
Ő: "oh, nem tudtam, hogy ilyen gyorsak lesznek"
Én: "Álljunk csak meg, te tudtál erről?"
Ő: "most mennem kell, sok szerencsét..."
Többet nem hallottam felőle. Hát, én nem tudom, hogy azért mert francia, vagy más okból, de az összes kontaktom ilyen stílusban beszélt, és ennyire személytelenül képesek egy mozdulattal bárkinek letörni a karrierjét, életkedvét, stb. Értem én, hogy ahhoz balfasznak kell lenni, de azért mégis, milyen hozzáállás ez már?
Szóval pár napig teljes sokkban ültem az új helyemen és vártam, hogy mégis mit kell csinálnom. Aztán pár nap után, miután senki nem adott útbaigazítást, megvilágosodtam, hogy csak kivárják a szerződésem végét, nem is kell segítenem semmiben, csináljak amit akarok. Onnantól kezdve orrba szájba netezek, megnéztem az összes állásajánlatot, és az amazon.co.uk.-t is ismerem. Cipőstül, ruhástul, mindenestül. :-)
Az alibi munkám pedig nem más, mint számlák dobozba tevése. 2 diploma, 2 nyelvvizsga, sok doboz...
:-) Az élet még mindig szép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?