Új meló, új álom

Hivatalos verzió:

Vidám, tömör, barátságos interjú után felvettek ide, a Whirlpoolhoz, a tesóm közreműködésével, amiért nagyon hálás vagyok. Kaptam egy AP (accounts payable - azaz számlafeldolgozás) pozíciót, amitől eleinte viszolyogtam, mert az AP nem örvend nagy tiszteletnek, de a maga szépségében megszerettem. Itt ugyanis komoly munka folyik. Ha hibázunk, a beszállítók nem kapják meg a pénzüket, ami eléggé egyértelmű probléma. Ráadásul nem csak a beérkező számlákat gondozzuk, hanem egyéb kapcsolódó problémákkal is foglalkozunk. Néha egész sok kreativitást igényel ez a munka.
Ittlétem során két nagyobb ötlettel is támogattam a csapatot. Beépítettem az archiválást a feldolgozás folyamatába, amivel napokat spróroltam, és végigjegyzeteltem az itt tanultakat, nulláról egészen mostanáig. Wordben, rendszerezve, kulcsszavakkal. Tehát, ha elmegyek vagy meghalok, az utódom egész jól kiigazodik a folyamatokban.
Mivel a szerződésem márciusban járna le - és bár decemberben kaptam egy hosszabbítást - és senkinek nem hosszabbítják, ezért az utolsó egy hónapomat főleg archiválással töltöttem, amit külön előre megköszöntek, hogy mekkora segítség leszek. Ez kb feljogosít arra, hogy munkát keressek a neten és interjúkra járjak.
El is mentem pár ügynökséghez, nem sokat reméltem tőlük. Aztán az egyik megtalált, és be is ajánlott egy helyre. (a kapcsolattartóm az egyik itteni kollegám felesége)
Elmentem az interjúra, és másnap már enyém is volt az állás. Jobb fizu, jobb munka, jobb helyszín.

Milyen szép is az élet.

************************************

Kevésbé hivatalos, ám annál igazabb verzió:

Írországban csak az talál zsíros állást, aki
1.) tehetség, zseni
2.) ír, vagy itt él már évek óta
3.) megfelelő ír/angol végzettséggel rendelkezik. - ACCA, CIMA

Ergo, összetehetem a két kezemet, hogy egyáltalán felvettek. Igaz, szar fizuval, de nem is ez a lényeg. Diákhitelt letudtam, tapasztalatot szereztem, és most már elmondhatom, hogy itt élek 8 hónapja, ami barátok között is 1 év. :-)
Leküzdve a karrier beli visszalépéstől való viszolygásomat, megszerettem a munkát, élveztem, hogy lefoglal és feltöltődve mentem haza, vagy barátokkal találkozni.
Eddig hasonló a két verzió.
Nade most jön egy DE. Az egész cégben, 80 ember közül van egy, aki mindent visz. A főnököm. Akit az előző munkahelyéről úgy küldtek el (a manageri pozíciójából), hogy azt mondták neki, ki nem rúghatják, le nem fokozhatják, úgyhogy könyörögnek neki, hogy önszántából lépjen le. Most senior, tehát egy fokozattal lejjeb van a Whirlpoolnál. Ugyanis a személyisége egyszerűen kibírhatatlan. Senki nem szereti, parancsolgat, olyan dolgokat kér számon, olyan stílusban, amiket ember nem tud felfogni és elviselni. Ha valamit jól csinálsz, azt is számonkéri, max utána elnézést kér. De egy idő után úgy mész be dolgozni, hogy folyton zabszem van a seggedben. A gyomrod összeszorul, szétstresszeled magad, nehogy hibázz, mert akkor jogosan fog leszúrni.
Egyik nap odajöttek hozzám (a másik mosolygós gyilkossal), mondván, hogy túl sokat stresszelek, ezért kapok egy másik pozíciót. Archiválás. Aki multiban dolgozik, nagyon jól tudja, hogy ennél lejjeb nincs. A takarítókat másik cég futtatja... Ezzel is kiegyeztem volna, hiszen a fizetésem megmaradt, és legalább tényleg nem stresszelnék. De aztán kiderült, hogy totálisan kitoltak a képből. Senki nem szembesíett az új munkakörömmel, ezért nem is csináltam semmit. Találtam valami alibi melót, hogy mégse mondják rám, hogy nem dolgozom, meg hogy az agyam se rohadjon le. Minden napomat álláskereséssel kezdtem, és vártam a hívásokat.
A főnököm 2,5 hétig egy sziát nem mondott, észre sem vett, nem tudom pontosan mi baja volt velem. Aztán egyre jobban megvilágosodtam.

Ezt a következő bejegyzésben teszem közzé...