Annak rendje és módja szerint, ír/angol bájcseverészésbe kezdtünk, majd komoly arccal mesélte, hogy ő előző nap szentül meg volt győződve arról, hogy aznap érkeztem. Bár keddet beszéltünk meg, miért ne néztem volna el a naptárat? Éjjel 3-kor hallotta, hogy valaki suttog. Ki más lehetett volna, mint én. Sőt, a hang egyre közelebb ért hozzá. De nem izgatta. Ahogy mesélte - 2szer is kiment WC-re teljes nyugalomban.
Másnap reggel elgondolkodott, hogy hogy lehetett ez, hiszen a szobám ajtaja nyitva van, minden jel arra utal, hogy mégsem voltam otthon. Ekkor már nem volt olyan nyugodt. Nagyon megörült nekem kedden, bennem megy ugyanabban a pillanatban megfagyott a vér, hiszen nem is ismerte a pár nappal azelőtti, péntek éjjeli történetemet.
Aznap ő hagyott egyedül engem, elutazott Belfastba. Éjjel 3-kor úgy éreztem, valaki figyel. Az ágyam szélén lógott a fejem, valamiért úgy helyezkedtem álmomban, enyhe transzállapotban résnyire nyitottam a szemem, majd halál nyugalommal fogtam fel egy bizonyos árnyalakot a szobám ajtajában. Férfi alak volt, emlékszem. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Kit érdekel? Ha néz, hát néz, leszarom, megyek aludni. Pár másodperccel később, a lepedőm mozgására lettem figyelmes. Ezt azért "érzékeltem", mert a fejem az ágy szélén volt. Mintha egy kisgyerek játszott volna vele, aki az árnyhoz tartozik. Na ez már kezdett bosszantani. Miért nem telnek be a látványommal, mit kell itt zavarni? Az, hogy EGYÁLTALÁN MIT KERESNEK A SZOBÁMBAN - teljesen hidegen hagyott.
Amikor ezt elmondtam Karennek, mindhármunk hátán futkosott a hideg.
Persze nem hiszek a szellemekben, csak érdekes volt, hogy mindketten, pontban ugyanakkor érzékeltünk valami furcsát. Van rá magyarázat, de azért egyben izgalmas is.
Karen történetét úgy tudnám magyarázni, hogy közel vannak a szomszédok, 1 fal választ el minket tőlük. Igaz, az ő lépcsőházuk van a hálószobánk falának túloldalán. Elvileg éjjel 3-kor csend van, de aznap mondjuk akkor jöttek haza és dumáltak. Simán lehet, hogy nem írül :-)
Az én történetem pedig csak egy szimpla hallucináció a legdermesztőbb félelmemmel, hogy egy kiszámíthatatlan őrült néz rám, és csak rajta múlik, hogy túlélem-e a találkozást.
Mindenesetre a rendelkezésemre álló reprezentatív minta alapján megállapítom, hogy az agyunk éjjel 3-kor végez őrült szelektálást és ürítést. Most már tudományosan is bizonyított, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Gyerekek, a fogatokat megmostátok már?
Az eletben egy szellem-elmeny mindenkinek dukal :-)
VálaszTörlésDe en nem vettem be gyogyszert. :-)
VálaszTörlésSzerintem csak szerette a szépet a "szellem"! :D
VálaszTörlésHa feltételezzük, hogy ez így van, akkor ez most önimádás? :)
Nekem személyesen még nem, de közvetlen környezetemben voltak már megmagyarázhatatlan dolgok. Viszont nem az álom és ébrenlét határán történtek.
Eddig én sem hittem ebben....