Szerdától új cégnél, a Pfizernél folytatom karrieremet. Rövid lesz és tömör, 3 hónap. Viszont amennyit eddig tudok az minden állásbeli elvárásomat felülmúlja.
- Előszöris, projektről van szó. Én azért szeretem az ilyen jellegű munkákat, mert nincs idő megunni, gyermekemként nevelem fel, látom, ahogy fejlődik, majd hatalmas ünneplést követően könnyes búcsút veszek tőle. Nem arról van szó, hogy a monoton munka megöl (de :-D), csak éppen tudom, hogy a lelkesedésemnek, a kiváncsiságomnak és a tapasztalatomnak kb 0,0000000001 % sem használom ilyenkor. Persze kiteljesedem másban, pl főzés, vagy sport. Nade azt nem honorálják pénzzel, és nem haladok igazából semerre.
- Másfelől, az összes eddigi programismeretemet bevethetem. Titkon vonzódom az IT szakmához, bár tudásom nulla, de maga az elv gyönyörködtet. 0 vagy 1. Ez az alap, hát nem elképesztő? Ha ismered a körülményeket, megfelelő kérdéseket teszel fel (pl, hány olyan számla van, aminek az össszege nagyobb, mint 100. Vagy, mutassuk ki mennyi idő alatt kerül kifizetésre egy számla a bejutástól kezdve, találjuk ki, hogy lehetne jobb és küszöböljük ki a problémát). Ezek hatékonyságot elősegítő kérdések. Amit igazán szeretek benne, az az, hogy VAN EREDMÉNYE. Kézzel fogható. Időt és pénzt lehet spórolni egy jó ötlettel. Miután eltöltöttem egy kis időt a monoton munkáimmal, mindig akadt ötletem, sőt, kifejezetten kellemetlen volt tehetetlenül végignéznem ahogy fölösleges köröket futtatnak velünk, kiásatják a gödröket is betemettetik. Én értem, hogy munkahelyeket teremtünk, de ezzel agyakat veszítünk el! Hmm, talán indulhatnék a választásokon is, ilyen lelkesítő beszéddel. Haha.
- Harmadrészt, nem fogok lazsálni. Aktívan, intenzíven visszük véghez a projektet. Ez egyébként outsourcing, ami nagyjából azt jelenti, hogy emberek szabadulnak meg a munkáiktól, cserébe sok másik kap lehetőséget indiában. A munka nem vész el, csak átalakul. Nincs annál gyötrelmesebb, mint beérni "időben", munka hiányában kaparni a falat 8 órán át, majd tök kimerülten hazamenni. Ez a legfárasztóbb dolog. Tegnap segítettem egy kollegának. 5 óra csak úgy elrepült. Éreztem, ahogy kipirulok, annyira feldobott, hogy csinálok valami értelmeset. Higgyétek el, tényleg borzalmas érzés a 8 órán keresztüli semmittevés. Olyankor arra is jut idő, hogy végiggondold, mit is keresel itt. Hány sulit végeztél el pénzt és időt nem kímélve, hogy itt ülhess haszontalanul akármennyi pénzért. Persze, van az a pénz, ami mellett ezt lehet csinálni, de akkor sem szívesen. Emlékszem, kezdőként a pénz volt az elsődleges szempontom. Hol van az már! Talán, ha 5. a sorban. Majd erről megközvéleménykutatlak titeket, mert ez izgi, és mindenkinél változik. Szerintem egy ilyen sorrendből sok mindent le lehet szűrni. Nade ez majd egy másik értekezés lesz.
- Negyedrészt meg már annyit írtam, hogy most már mindenki szépen elaludt. Úgyhogy nincs más hátra, mint ÉBRESZTŐŐŐŐŐ! Menjetek dolgozni, és örüljetek, hogy hasznosak vagytok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény?